2013. június 21., péntek

Játékok

Játékok

Állatos Amőba Angol-nyelv Angry Birds Anime Autós Avatar

Baba Bakugan Bank Barbie Batman Ben 10 Berendezős
Biciklis BMX Biliárd Bomberman Box Bratz baba Buborék Buszos Celeb
Hupikék Törpikék Cica Csajos Csókolózós Dínós Dorás Eperke Építős
Gangnam Style PSY Farmos Fiús Flipper Focis Fodrászos Forma 1 Főzős
Hannah Montana Garfield Gold Miner Golyós Gördeszkás Gyerek H2o Háborús
Internetes játékok Hajós Harry Potter Horgász Hello Kitty Hercegnős Kaland Kamionos
Különbség-kereső Karácsonyi Kártya Kaszinó Katonás Keresős Kijutós Kirakós
Kutyás macskás Kiszolgálós Kocsis Lady Gaga Lányos Lego Logikai Lovas
Legjobb játékok Lövöldözős Macis Mahjong Malom Marió Mászkálós Memória
Micimackó Monster High Motoros Naruto Nevelde Ninja Nyugdíjas Nyuszis
Oktató Öltöztetős Orvosos Ovis Pacman Parkolós Pasziánsz PC játékok
Pingvines Pókemberes Poker Pónis Puzzle Rajzfilm Rally Repülős
Simpson család Robotos Sakk Sárkányos Scooby-doo Selena Gomez Shrek Sminkes
Szinező-kifestő Sonic Spongyabob Sport Star Wars Stratégiai Sudoku Superman
Sütős Szerelmes Szimulátor Szuper Szuperhősös Táncos Tankos Tárgykeresős
Taxi Terepjárós Tetris Tom és Jerry Traktoros Transformers Tűzoltó Ügyességi
Űrhajós Új játékok Utazás Vadász Vámpír Verdák Valentin nap Verekedős

2013. június 3., hétfő

A két Lotti


Te nem vágyol egy ikertesóra?

Ki nem vágyott volna valamikor arra, hogy legyen egy ikertestvére?
Egy testvér, aki pontosan úgy néz ki, mint ő. Erich Kästner A két Lotti című gyermekregénye
egy kilencéves, bájos ikerpárról szól, akik egymástól elszakítva élnek, mert szüleik elváltak.


Több film és regény készül ezen az alapon, de egy se bírta ilyen szépen és humorosan elmesélni a gyerekek történetét.
Kästner együttérzéssel és humorral meséli el a történetet, amelyben a születésük után elválasztott ikrek véletlenül megismerik egymást egy nyaralóhelyen, majd nevet, szerepet és helyet cserélve hazautaznak: a bécsi kislány a mamához Münchenbe, a müncheni a papához Bécsbe. De vajon sikerül-e összehozni szüleiket?
Kästner bájos és megható regénye ajánlott irodalom az általános iskolában, és kedvenc olvasmánya minden korosztálynak. Kastner történetének legfőbb jelentősége abban van, hogy egy - szomorúan egyre aktuálisabb - társadalmi kórt mutat be: a családok széthullását, de a gyermeki szív semmit fel nem adó reményével és áradó szeretetével.

 Olvasónapló 
1. fejezet

Történetünk a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik. Egy csapat kislány nyaral itt, ebben a hegyi falucskában. Mindegyikük közül a legvidámabb a kilencéves Luise Palffy, aki Bécsből érkezett. A vidám szórakozást azonban különös esemény zavarja meg: egyik délután húsz új kislány érkezik. Köztük van Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luisére, csak Luise fürtöket, Lotte pedig copfokat visel. És a két kislány nem ismeri egymást: az egyikük Bécsből, a másikuk pedig Münchenből érkezett.
Luise egyáltalán nem örül annak, hogy az új jövevény pontosan úgy néz ki, mint ő, és barátnőivel azt tervezgeti, hogy hogyan álljon bosszút a másik kislányon. A gyermekotthon vezetői nagyon különösnek találják a két kislány hasonlóságát, és megpróbálják összebarátkoztatni Luisét és Lottét: az egymás melletti székeket kapják az ebédlőben. A harcias Luise azonban sípcsonton rúgja Lottét. A kezdeti harag azonban gyorsan elszáll. Éjszaka a megbántott és szelíd Lotte zokog az ágyában, Luise pedig megsimogatja. A két kislány tehát fegyverszünetet köt.
2. fejezet

A fegyverszünettől a békéig azonban még hosszú az út. Vagy mégse? A két kislány a kezdeti ijedtség után gyorsan összebarátkozik. Befonják Luise haját is, és a két kis copfos lefényképezteti magát. A fotókból a fényképész másolatokat küld a helyi lapoknak a két kislány tudta nélkül.
Majd kezdődik az ismerkedés. Hamar fény derül arra, hogy a két kislány ugyanazon a napon született Linzben. Ez nem lehet véletlen. És az sem, hogy Luisenek csak apukája, Lottenek pedig csak anyukája van. Lotte édesanyjának fényképe alapján pedig megszületik a boldog felismerés: "az én anyukám a mi anyukánk". Így hát nem véletlen a hasonlóság, hanem Luise és Lotte ikertestvérek.
Muthesiusné és Ulrike kisasszony a lányok születési adatai alapján ugyanerre a felismerésre jut, de mivel azt hiszik, hogy az ikrek mit sem sejtenek, úgy döntenek, hogy nem szólnak nekik, hanem a sorsra bízzák, hogy kiderül-e vagy sem.
3. fejezet

Telik-múlik az idő. A két kislány minél jobban meg akarja ismerni egymás életét. Rájönnek, hogy a szüleik elváltak, és elfelezték őket, de persze, nem tudják, hogy mi volt erre az okuk. Luise levélben fényképet kér az édesapjától, hogy a fotót Lottének adhassa. A falusi fényképész róluk készült képei is elkészülnek, de a kislányok nem küldik haza a két Lottit ábrázoló képet, hanem másban mesterkednek. De vajon miben?


                                                                                                       4. fejezet

Luise és Lotte minden idejét együtt tölti. Titokzatos jegyzeteket készítenek. A két kislány nagy fába vágja a fejszéjét. Elhatározzák, hogy kicserélik egymást. Lotte Luiseként utazik Bécsbe, Luise pedig Lotteként Münchenbe. Ám nem könnyű egymás testvérének lenni: főként amikor eddig egészen különböző életet éltek, különböző ételeket szerettek. Még az iskolába vezető útvonalakat is pontosan le kell jegyzetelni.
5. fejezet

Luise megérkezik Münchenbe, és az anyuka nem vesz észre semmit. Lotte pedig ezalatt Bécsbe kerül, ahol édesapjával együtt az Imperial Szállóban ebédel. Az ismerős pincér Luise kedvencét: töltött palacsintát főz, amit viszont Lotte ki nem állhat. Azért megpróbál megbirkózni vele, de háromnál többet nem tud leerőltetni. Ebéd közben megérkezik Stróbl udvari tanácsos is, a kutyájával, Pepikével. Míg az emberek nem vesznek észre semmit: a kutya gyanúsan szagolgatja "régről ismert" barátnőjét.
Palffy apuka karmester, és nagyon lefoglalja a munkája (a szülők azért is váltak el, mert szinte minden idejét egyedül akarta tölteni a bohém művész), és ebéd után egyedül hagyja Lottét. A műtermébe megy, hogy zenét szerezzen, és Lotte majd este találkozhat vele az Operában, ahol a Jancsi és Juliskát vezényli.
Lotte azonban hasznosan tölti a délutánt, és átnézi a házvezetőnő, Resi könyvelését, amiben talál is egy-két hibát. Resi nagyokat néz, hogy mennyire megváltozott a kislány a nyaralás alatt.
6. fejezet

Luise anyukánál sokkal szerényebb életkörülmények közé kerül, mint amiket apukánál megszokott. Édesanyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy meg tudjanak élni, és ezalatt a kislánynak kell otthon főzni. Szorgalmasan be is vásárol a marhahúsleveshez, ám a főzést nem olyan könnyű megtanulni. Luiselotte Körner hazaérve meglepetten tapasztalja, hogy Lotte (azaz Luise) elfelejtett főzni a nyaralás alatt. Ám különösebben nem ijed meg, inkább örül, hogy a lánya mostanában vidámabb és felszabadultabb.
Lotte ezalatt az Operában ül, és nézi, ahogy az édesapja vezényel. A kislánynak lefoglalt páholyba azonban egyszer csak belibeg egy fiatal hölgy, Gerlach kisasszony, aki élénken integet Palffy karmesternek, és ő is neki vissza. Lotte megijed, hogy édesapjának van valakije, hiszen ikertestvérével abban mesterkednek, hogy újra összehozzák a szülőket. A kellemetlen operabeli élmény miatt a kislány rosszat álmodik.
7. fejezet

Telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A két kislány megkezdi az új tanévet az új iskolákban. A tanárok csodálkoznak egy kicsit, hogy a lányok írásképe megváltozott: Lotte figyelmetlenebb, lustább, ámde talpraesettebb lett, Luise azonban szorgalmasabb és félénkebb, szelídebb.
Az anyuka örül a változásoknak, és ő is kezd megváltozni: kétnapos hétvégi kirándulásra viszi a lányát, ami csodálatos élmény lesz mindkettőjük számára. Ezalatt a karmester úr elkezdi komponálni az új gyermekoperáját és zongoraleckéket ad a másik lányának. És Lotte legnagyobb fájdalmára egyre szorosabbá szövődik közte és Gerlach kisasszony között a románc. Tehát minél gyorsabban tenni kell valamit!
8. fejezet

A bécsi lakás szomszédjában Gabele festőművész műterme van. Lotte időnként átjár hozzá, hogy a bácsi lefesthesse. A művész panaszkodik a kislánynak, hogy a műterem ablakai túl kicsik, és a festéshez több fény kellene. Lotte kigondol egy remek tervet: nagyszerű lenne, ha édesapja elcserélné a körúti műtermét Gabele úréval. Így a karmester úr a szomszédban lehetne, és egymás mellett lehetne apa és lánya. Lotte azonnal fel is keresi édesapját, hogy elmondja neki az ötletét, ám Palffy úrnak nem tetszik a dolog, Gerlach kisasszonynak pedig még kevésbé. A hölgy megpróbálja elhidegíteni az apát és lányát.
Lotte nagyon szomorú, bánatát még jobban fokozza, hogy apja bejelenti: el akarja venni feleségül Irene Gerlachot.
Lotte kétségbeesésében felkeresi a hölgyet, és megkéri, hogy hagyja őket békén. A kisasszony kidobja Lottet az otthonából.
A kislány csüggedten érkezik haza, és láza is van. Resi azonnal ágyba parancsolja, és kihívja az orvost. Lottenek idegláza van, és nagyon rosszul van. Az édesapa nagyon megijed, és nem mozdul a betegágy mellől.
9. fejezet

A bonyodalmak fokozódnak. Münchenben Körner anyuka egy helyi lapnál szerkesztőként dolgozik. Egyik nap beérkeznek az újsághoz a két ikerlány fotói, amit a Bühl-tavi Tó-bühl fényképésze készített. Az anyuka először elképed, majd Lotte tanárához szalad, akitől megkérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy Lotte valójában nem is Lotte. A tanárnő először nem érti a dolgot, majd az anyukával közösen rájönnek, hogy a nyáron a gyermeküdülőben gyerekcsere történt. Körner mama otthon leleplezi Luiset, aki töredelmesen bevall mindent. Az anyai szív mindent megbocsát, és boldogan öleli magához a másik gyermekét.
10. fejezet

Mivel Lottetól már régóta nem érkezik levél Bécsből, az anyuka és Luise aggódik. A két kislány édesanyja felhívja a volt férjét, és elmond neki mindent. Mikor megtudja, hogy Lotte beteg, azonnal úgy dönt, hogy Luisevel együtt Bécsbe utazik. Újra együtt a "család". Resi, az udvari tanácsos és Pepike, a kutya egy kicsit össze van zavarodva a megkettőződött nőszemélyek miatt. Lotte állapota határozottan javul, amikor az édesanyja megérkezik. Láthatóan a karmester úr is örül, hogy újra láthatja volt feleségét, és összeveszik a sértődött Gerlach kisasszonnyal.

11. fejezet

Elérkezik október 14-e, a két kislány születésnapja. Ajándékul azt kérik a szülőktől, hogy mostantól fogva ne kelljen elválniuk, és így, négyen együtt élhessenek. A szülők leülnek tanácskozni. Hosszas magyarázkodások és bocsánatkérések következnek, majd a két felnőtt úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt. Luise és Lotte majdnem kibújik a bőréből. Úgy tűnik, hogy az elveszett boldogság pótolható.
12. fejezet

A szülők újra összeházasodnak, és beíratják másik lányukat is a bécsi iskolába. És hogy az öröm még nagyobb legyen: Palffy apuka egy nagyszerű hírt jelent be: elcserélte műhelyét Gabele úréval, úgyhogy ezután a közvetlen szomszédban fog zenét szerezni. Luise és Lotte nagyon boldog, és büszkék magukra, hogy összehozták a szüleiket. A szomszédban pedig felcsendülnek az elkészült gyermekopera hangjai.

Szereplők:

Luise Palffy és Lotte Körner: a két Lotti. Luise kicsit harciasabb testvérénél, Lotte szelídebb. Lotte háziasabb. Igaz életkörülményei kényszerítették erre. Sokkal komolyabb, mint Luise, aki felszabadult gyerekként él.

Luiselotte Palffy: a két Lotti mamája, aki szerény körülmények között neveli lányát. Minden idejét a munka tölti ki, szerkesztőként dolgozik egy lapnál. Bejárónőre így sincs pénze.

Ludwig Palffy: a két Lotti papája, tipikus művészlélek, aki kicsit bohém. Mintha nem ebben a világban élne. Minden idejét a zene tölti ki, ezért sokszor feledékeny. Persze szereti a gyerekét.

Irene Gerlach: elegáns bécsi hölgy, Palffy zeneszerző nőismerőse, szerelmes a karmester apukába. Ha kell, a karmester lányát is elmarná, csak hogy az apukával együtt lehessen.

Gebele úr: festő, Palffy zeneszerző művésztársa. Jóravaló idősödő ember, aki elég szerény körülmények között él.

Ulrike, Gerda kisasszonyok: Nevelők, akik figyelmesek és türelmesek.

Muthesiusné: a gyermekotthon vezetőnője. Az észérvek fontosak számára.

Resi asszony: Ludwig Palffy házvezetőnője. A pontosságra törekszik, próbálja a családi háztartást kézbentartani. Apróbb zökkenőkkel ez sikerül is.

Strobl úr: udvari tanácsos

Pepike: Strobl úr kutyája, aki nagyon jól ismeri Luise-t. A kutya rögtön észreveszi a turpiszságot.

Monika, Trude, Brigitte– gyerekek, a két Lotti pajtásai. Mindnyájan életvidám kiskamaszok.


2013. május 22., szerda

Fura dolgok,emberek


Vicces képek 2.


Vicces képek

 

A vizsga 5 fázisa 





Rose története


"A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt: - Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
- Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem. Viccesen azt válaszolta:
- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljak.
- De most komolyan- mondtam. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen négy titka van. Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel. Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte „ A rózsa” című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett. Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában. Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál. Ha ezt elolvastad, kérlek küldd el ezeket a kedves szavakat a barátaidnak, családodnak! Élvezni fogják!
Ezek a szavak terjesztik Rose emlékét.
EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ,
FELNŐNI VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE!
Abból élünk, amit kapunk, úgy élük, ahogy adunk."

2013. február 23., szombat

A világ tíz legfurcsább hobbija


A világ tíz legfurcsább hobbija

 
Nyakunkon a vizsgaidőszak, amikor rendszerint váratlanul buzog fel bennünk a kreativitás: egy ösztön, aminek kénytelenek vagyunk behódolni a tételek és kötelezők átrágása helyett, mellett, felett… Az alábbiakban bemutatunk tíz példát szerte a világból, hogy mivel varázsolhatjuk érdekesebbé – és kétségtelenül bizarrabbá – életünk legsötétebb óráit.
 1. Halottnak tettetni magunkat
Bizonyára sokunknak megfordul a fejében egy-egy éjszakába nyúló könyvlapozgatás után, mikor az agyunk már mereven elzárkózik bármiféle információ befogadásától, és a testünket sem lendíti mozgásba az ereinkben cirkuláló kávé, hogy egyszerűen örök álomba szenderülünk. Chuck Lamb, vagy ahogyan világszerte ismerik, The Dead Body Guy, egészen tökélyre fejlesztette ezt a tevékenységet.  A hatgyermekes amerikai férfi azonban nem csak családját hozza zavarba időnként furcsa hobbijával: fotókat és videókat készít magáról, amelyekkel a 2005 óta töretlen népszerűségnek örvendő weboldalán szembesülhet a nagyközönség. A honlapon különös hobbiját azzal magyarázza, nagy álma volt, hogy színész lehessen, de sem elég tapasztalata, sem elég attraktív külseje nem volt hozzá, hogy filmekben szerepelhessen. Álma mégis teljesülni látszik: újságokban és tévéműsorokban tűnik fel, dokumentumfilmet forgatnak róla és hamarosan kiadja saját DVD-jét.
 2.  Háttérmunkát végezni a tévében – kicsit másképp
Manapság egyre többször érezhetjük úgy, hogy nem szükséges évekig készülni és elhivatottan keresni a lehetőségeket ahhoz, hogy egyszer a tévében kössünk ki – elég egy csipetnyi merészség és hogy jókor legyünk jó helyen.  Paul Yarrow remek példát szolgáltathat nekünk: a londoni férfi feltűnt már a BBC, az ITV, a Channel 4 és a Sky News élő hírközvetítései alkalmával a háttérben sétálgatva, újságot lapozgatva vagy egyenesen a kamerába bámulva a tudósító mögött. Bizarr hobbija meghozta számára az ismertséget, feltűnése ma már internetes mémnek számít.
 3.  Pénzt adományozni idegeneknek
Elsőre semmi különös nincs a fenti cselekedetben, hiszen adakozni szép dolog, néha jól esik rendbe tenni a karmánkat egy kis apró adományozásával. Vannak olyanok azonban, akiknek ez mindennapos esemény, még akkor is, ha valójában nem engedhetnék meg maguknak. Reed Sandridge 2009-ben vesztette el munkáját, a rászakadt szabadidőt pedig egy cseppet sem költségkímélő hobbival töltötte ki: egy éven keresztül minden nap tíz dollárt adományozott egy-egy rászorulónak, minden egyes alkalommal más-más embernek, cserébe pedig a jó érzésen kívül nem várt semmit. Tízdolláros ajándékainak történetét egy kis fekete jegyzetfüzetben vezette, később blogot indított Year of Giving(http://yearofgiving.org/) címmel, ahol megemlékezik mindazokról, akiken segített, hasonló segítségre buzdítva olvasóit.
4.  Tehénbőgést hallatni
Ha már igazán nem tudunk mit kezdeni magunkkal, és netán tehénbőgési tudományunkat szeretnénk tökélyre fejleszteni, a tizenéves Austin Siok nevét kell megjegyeznünk a témában. Az ifjú tehénbőgés-szakértő megnyert egy minden évben megrendezett „múzás”-vetélkedőt, mivel az ő produkciója volt a legmuzikálisabb a nyolcvan jelentkező közül. A kisfiú elmondta, már óvodás kora óta járatos a tehénbőgés berkeiben, de az igazi kőkemény gyakorlást csak a verseny előtti nyáron kezdte el. A sok munkával töltött óra meghozta a gyümölcsét, Austin lebőgetett mindenkit, teljesítményét pedig többek között ezer dollárral és egy aranykolomppal jutalmazták.
5.  Ecstasy tablettákat gyűjteni
Talán annyira még nem rossz a helyzet, hogy tanulásra szánt óráinkat konyhában repkedő sárkányok üldözésével helyettesítsük, de annyi biztos, hogy Ecstasy tablettákat gyűjteni még ezek nélkül is elég különös dolog. Egy holland férfi tíz évet szentelt az életéből arra, hogy a létező összes színű és formájú változatot összegyűjtse a serkentő tablettákból. A közel 2400 darabból álló gyűjteménnyel azonban mára már nem büszkélkedhet, hiszen néhány éve az egészet ellopták. A kollekció illegális természetének ellenére a férfi mégis feljelentést tett, hiszen a tabletták között akad negyven olyan darab, amelynek elfogyasztása igazán súlyos következményeket vonna maga után.
6.  Járműveket tetoválni
Minden bizonnyal a buddhizmus elszánt követőjének, emellett pedig temérdek szabadidővel rendelkező nyugdíjasnak kell lennünk ahhoz, hogy ilyesmi eszünkbe jusson. A Tajvanból származó Li Zongxiong megfelel a fenti követelményeknek, bizonyára ezzel magyarázható, hogy autója mellett két kamion és egy motor minden centiméterét teleírta már buddhista szövegekből származó erkölcsi tételekkel – nem feledkezve meg a szélvédőkről és a kerekekről sem. Állítása szerint hobbija miatt már a hatóságokkal is összetűzésbe került, hiszen nem egyszer feltételezték, hogy az idős úr divatos szóval élve trollkodik, azaz vénségére mások kárán éli ki elfojtott művészi hajlamait.
7. Panaszt tenni
Annak dacára, hogy egy szövetségi börtönben csücsül Kentuckyban, Jonathan Lee Riches mégis a Guiness Rekordok Könyvéig vitte. Ő az a személy ugyanis, aki a világon a legtöbbször élt panasszal a bíróságon. Itt azonban még nem fejeződik be a történet, hiszen a férfi – aki bevallása szerint pszichiátriai kezelés alatt áll – a kitüntetést azzal hálálta meg, hogy polgári pert indított a Guiness ellen is, mondván nem volt joguk hozzá, hogy leközöljék „mesterműveit”. Ezen művek között szerepelnek többek között benyújtott keresetek George W. Bush, Britney Spears, a szomáliai kalózok és buddhista szerzetesek ellen, de Richestől még olyan nagyhatású személyiségek sem nyugodhattak békében, mint Platón vagy Nostradamus. Ezen kívül az Eiffel-torony és a Lincoln-emlékmű is mélységesen zavarta a férfi lelki nyugalmát. Reménykedjünk benne, hogy nem ez a cikk lesz a következő…
8. Kutyákat sztájlisztolni
Bizonyára megugrana a népszerűségi indexünk barátaink körében és a szomszédunk sem fáradna azzal, hogy borsot törjön az orrunk alá, ha egy tigrissel fáradnánk le laza esti sétánkra. Kínai barátaink egy lépéssel már előttünk járnak: egyre felkapottabbá válik ugyanis a szokás, hogy házi kedvenceik szőrét más állatok mintájára alakítsák ki. A gazdik ott már nem lepődnek meg, ha a mosás-vágás, sőt, festés után kutyáik esetleg pandaformába öntve folytatják tovább létezésüket.
9. Hullámvasutazni
Sokaknak elég az életben egyszer is, sokan egyszerűen képtelenek megunni. Az utóbbiak közé tartozik a nyolcvanas éveiben járó Vic Kleman, akinek szenvedélyes hullámvasutazóként nincs jobb dolga, mint körbeutazni a világot, és felülni minden egyes hullámvasútra, amire csak lehet. Az idős úr annyira lelkesedik a hullámvasutak iránt, hogy az egyiknek még a születésnapját sem restellte megünnepelni: öt órát töltött egyhuzamban a Kennywood Parkban található Jack Rabbiten, amely idő alatt kilencvenszer gördült végig a síneken, ezzel tisztelegve a hullámvasút fennállásának kilencvenedik évfordulója előtt.  A férfi már 1959 óta látogatja a vidámparkot, maratoni vasutazásával pedig négyezerre(!) tornászta a Jack Rabbittel megtett utak számát.
10. Melleket kötni
Bár csak a lista végére került, gyapjúmelleket kötni ismét egy olyan dolog, ami nehezen jutna az átlag halandó eszébe. Audrey Horncastle ugyan már meghaladta a nyolcvanat, de nem ismer tréfát, ha kötögetésről van szó. A furcsa foglalatoskodásnak ezen felül haszna is van: a gyapjúmellek segítségével elsőgyermekes anyukákat készítenek fel a szoptatás nehézségeire.  Az idős hölgy, aki három év alatt több mint száz különös terméket állított elő, addig szeretné folytatni a munkát, ameddig csak szükség van rá, még akkor is, ha a fizetsége csak az anyagköltséget fedezi.
Ötlet: http://www.oddee.com/
Ha a fenti érdekességek mellett beszámolnál saját vagy egy ismerősöd furcsa hobbijáról, ne tartsd vissza az információt!